3. rész

* Brittany szemszöge*
- Óh, ez az ugrálós kis srác! - mondta Josh. - Mi újság, pajti?
- Kizárt, hogy vele egy házban éljek! - mérgesen Will-re mutattam.
- Nem fogok velük élni! - értett egyet velem Will.
- Mi történt, srácok? - érdeklődött Jason miközben minket vizslatott a szemével.
- Brittany! Beszélhetnénk egy kicsit? - lépett elém anyu, majd kimentünk.

*Andrew szemszöge*
Nathan Willre nézett és grimaszokat vágott. Mikor a srác észrevette ugyan ezt csinálta.
- Mint az ovisok! - szólalt meg Josh.
- De most komolyan, mi történt? - értetlenkedett még mindig Jason.
- Ugye nem ő volt az a lány, Will? - tapintott rá a lényegre Ben.
Will bólintott:
- De! Ő volt! - morogta.
- És akkor a kis srác, aki leöntötte Tyler, az... - kezdte el Jason és midenki Nathanre nézett. Will az ablakon bámult kifelé.
- Igen!
- Akkor most mi is történt? - érdeklődtem, mindenki tudta miről van szó, kivéve engem, de Amy-n is láttam, hogy bizonytalan volt. - Nem akarok kereszttűzben élni, úgyhogy mondjátok el, mi a probléma?
- Tyler, én és Will a mozi előtt találkoztunk Brittanyval és Nathannel. Nate ráöntötte az üdítőjét VÉLETLENÜL Tyler-re és aztán bocsánatot kért. Tyler elfogadta, de Will bosszús lett és "rátámadt" Nate-et, Brittany kiállt mellette és összevesztek.
- Akkor ezért mondta Britt, hogy mennyi idióta él a Földön. - nevetett.
- Amy, ez nem vicces! - szóltam rá nyugodt hangnemben, majd a srác felé fordultam. - Will! Britt mindig kiáll a védetlenekért, és ha te nem kerülöd a vitát, akkor sokszor össze fogtok veszni.
- Ugye nem gondolod, Andy, hogy én vele együtt fogok lakni?
- Akkor muszáj lesz másik helyet keresnek! - nyújtogatta a nyelvét Nathan.
- De bizony! Úgy gondolom! Éééés még segíteni is fogtok neki, ha kéri! Főleg te, Will! - a srácokhoz fordultam. - Szeretném, ha a család tagjai lennétek és beszállnátok a családi életbe, tudjátok... a háztartásba meg ilyesmi. Nate! Ne provokáld Will-t! - szóltam rá a nyelvét nyújtogató "gyerekemre", mikor láttam, hogy Will kezd még jobban ideges lenni.
Jason nevetett és magához húzta a kis srácot. Összekócolta a haját.
- Holnaptól próbáljatok több időt együtt lenni, mert ha beköltöztök, akkor legalább már egy kicsit össze lesztek szokva. - nézetem körbe a srácokra.
Josh, Jason és Ben összenéztek és elnevették magukat. Tyler is tudta, hogy min nevetnek és ő is elmosolyodott. Dustin is hallotta, amit mondtam, de jobban elfoglalta, hogy SMS-ezzen barátnőjével, Megan-nel. Will pedig a sarokban mormogott.

*Brittany szemszöge*
- Britt, tudom, hogy ideges vagy a kampány miatt, de légy egy kicsit megértőbb. Azt hittem rajongsz ezért a bandáért!
- Így is van, de Will délután úgy felidegesített. Majdnem megverte Nathan-t.
- De nem tette! És nem is fogja, mert figyelni fogunk rátok! Csak bírd ki egy kis ideig! - könnyű mondani. A szemeimet forgattam, majd felháborodottan meg visszaszóltam:
- Egy kis ideig? Anya! Majdnem egy évről van szó!
- Tudom, Brittany, tudom. De nem mehet ez, hogy állandóan veszekedtek. Egy idő után mindenki ideges lesz és annyi lesz a családnak.
- Akkor ne költözzön be!
- És hol szállnak meg akkor?
- Csak Will-nek kell szállást keresni!
- Vagy mind vagy egy sem! Ki kell bírnod Will-t! Okos lány vagy, megoldod! - blahblahblah... - Ne hagyd, hogy ez a fiú idegessé tegyen! - már ha ránézek ideges leszek!!! - Milyen jogász leszel? Elkezdesz veszekedni majd a vádlottal vagy a tanúval?
- Nem, persze, hogy nem! De ez most hogy jön ide?
- Kezeld ezt is úgy, mint egy esetet! - Mivan??? -Ne veszekedj vele! Ígérd meg, különben nem segítek a kampányban! - a zsarolás mestere! Tudom, hogy nem nyerhetek anyával szemben és mégis csak ő az anyám, mégha a helyzet ennyire igazságtalan is, végülis beleegyeztünk, hogy beköltözzenek, nem mintha lett volna más választásunk...
- Rendben, rendben! Megígérem!
- Nagyon helyes. Akkor ha lenyugodtál visszamehetünk. - mutatott az ajtóra.

*Andrew szemszöge*
Újra bejöttek a szobába és megkértem Brittanyt és Willt, hogy maradjanak bent. A többiek autogramot osztogatnak, a család pedig elindul hazafelé.
- Srácok, figyeljetek! Meghallgattuk, hogy mi történt! Szerintem beszéljük ezt meg! Mit gondoltok egymásról? Will? Kezded?
- Nagyszájú hisztérika.
- Beképzelt felfuvalkodott kotnyeles idegbeteg!
- Hisztis picsa!
- Önző disznó!
Már majdnem egymásnak estek, mikor közbevágtam:
- Elég lesz! És most mondjatok pozitív tulajdonságokat a másikról!
- Pfffffff. -mondták egyszerre, közben mindketten hátradőltek. Hihetetlen, hogy mennyire ugyan azt csinálják...
- Két makacs ...! - motyogtam magam elé, majd a srác felé fordultam, mert úgy gondoltam így fair. -Will! Kérj bocsánatot!
Will előrehajolt.
- Miért én? - lepődött meg, mintha az ég világon semmi rosszat sem tett volna, olyan felháborodottság volt a hangjában.
- Mert nem ordítozunk egy lánnyal, pláne nem nyilvánosan és amúgy sem a te ügyed volt, nem igaz?
- Rendben: - forgatta a szemeit - Bocsi. - mondta lezseren.
- Ez nem volt őszinte! - nézetem rá kicsit mérgesen.
- Bocsi. - ismételte meg lazán, még mindig nem a szemébe nézve és halkan.
- Will! - szólítottam fel idegesen.
- Jól van, jól van! - Will, Brittanyra nézett, aki komoly arccal, karba tett kézzel, hátradőlve várta a bocsánatkérést. -Sajnálom!
Brittany válaszként grimaszolt egyet.
- Brittany! - tényleg nem értettem, hogy lehet mindkettő ennyire makacs, de már én is ideges voltam, ebben a légkörben.
- Rendben, rendben. -Willre nézett. - Elfogadom! -  Tudtam, hogy nem volt teljesen őszinte, de nem szóltam már semmit, mert tudtam, hogy ennél jobbat úgysem csikarhatok ki belőle.

*Brittany szemszöge*
Este az autogramosztás után Andy és én hazavittük a fiúkat.
- A koncert őrülten jó volt fiúk! - kezdte Andy. - És most kiosztom igazságosan a fizetést.
Ben egész úton engem figyelt, én viszont látszólag annyira fáradt voltam hogy észre sem vettem, de persze végig a fiúkat fürkésztem. Néha-néha Tyler is rám nézett, érdekelte, hogy rendben vagyok-e, hiszen csak Will-el háborúzom és meg kell mondanom elég fárasztó és stresszes "meló" is.
Will is Andy és közötem váltogatta a tekintetét, a száját húzogatta és duzzogott, amiért bocsánatot kellett kérnie. Dustin, Josh és Tyler jót röhögtek rajta.
- Hé, havibajos! Ez a tiéd! - nyújtotta Dustin Will felé a borítékot.
- Befejeznéd? - kérdezte egy kicsit mérgesen Will.
Erre aztán én is elnevettem magam. Will a szemeit forgatta. Észrevettem, hogy Ben figyel, többször összenéztünk és elmosolyodtunk. Flörtöltünk a szemükkel. Mikor Ben már nem rám nézett, hanem Andyvel beszélt, ugyan ez történt Tyler-rel.
Mi van ezekkel a fiúkkal? Most látnak először lányt? De meg kell hagyni, jó ez a "kis" figyelem.
Ben, Tyler, Josh és Jason rafinált volt. Összenéztek és máris tudták mit akarnak. Amikor megláttam, hogy ugyan az a vigyor ül mind a négyőjük arcán, tudtam, hogy valami készül.
- Andy! Feljönnél egy kicsit? Koccintsunk a turné végére! - kezdte Josh. A mosolya olyan édes volt, hogy szinte elolvadtam volna, ha rám szegezi.
- Arra, hogy nem rontottunk. - folytatta Jason. A kisfiús sármja olyan aranyos volt. A szőke haja és a szürkéskék szeme bearanyozták a napomat.
- Itt is van pezsgő! Koccintsunk itt! - vonakodott Andy.
- De, ha most utoljára vagyunk abban a szállodában..., akkor legalább használjuk ki! - mosolygott Ben. Igazi férfinek nézett ki. A haja fel volt zselézve és a barna szemétől rögtön kivirultam és mosolyogni kezdtem. Valahogy olyan jó érzést keltett bennem, minden idegességem elszállt és előjött bennem a nyugalom.
- Na, Andy ne kéresd magad! Biztos vagyok benne, hogy Brittany-nak is megfelelne, ugye? - nézett rám Tyler. - igazi rossz fiúsan nézett ki, pedig azok alapján, amiket eddig mutatott magából arany szíve lehet. Megtévesztő a külseje, de a tekintete igéző. Nem tudsz neki nemet mondani, ha eddig nem is akartad, ha rád néz, szívesen megteszed neki, akár ezerszer is. Persze én mindennél jobban fel szerettem volna már menni.
- Igen. Miért ne? Menjünk! - kíváncsi voltam, mire készülnek.
- Hát... rendben. - végül ő is beleegyezett.

*Ben szemszöge*
Mikor megérkeztünk én és Josh eltűntünk, akárcsak Andy zakójából a telefonja. Kikerestük a lányok számát és felírtuk a telefonunkba és egy cetlire is. Addig Jason és Tyler elterelték a figyelmet. Dustin és Will nem tudták mire készülünk. Josh-sal kihoztuk a pezsgős poharakat és a pezsgőt is. Brittany mellé ültem és neki öntöttem először, majd körbe mindenkinek. Brittany gyönyörű volt. Amikor Andy mondta, hogy két "lánya" van, nem gondoltam, hogy mindkettő ennyire szép. Mondjuk elég csak Costanst megnézni, a lányok valószínűleg tőle örökölték a szépségüket. Koccintottunk és megittuk a pezsgőt. Majd Jason ásítani kezdett. Nem gondoltam, hogy már ennyire kíváncsi, hogy nem bír várni egy fél órát sem, de úgy tűnik már nagyon izgatott volt.
Andy vette a célzást és elköszöntek. Mihejst kiléptek az ajtón Josh-sal megosztottuk a többiekkel a telefonszámokat, majd megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk velük bulizni.

*Brittany szemszöge*
Amikor hazaértünk Andrew-val, a család után kb. két órával, Amy rögtön odaszaladt hozzám.
- Mi történt? Mi tartott ennyi ideig?
- Semmi érdekes, csak az autogramosztás után felmentünk hozzájuk koccintani a turné végére. Semmi extra. - vontam vállat és elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba. Amy, mint egy kiskutya, végig követett.
- Szóval, mi lesz ha beköltöznek? - vetette magát az ágyamra. - Mit mondott Andy? Will...?
- Will-nek bocsánatot kellett kérnie. - vágtam közbe. - Abban egyeztünk meg, hogy nem provokáljuk egymást és egy "családként" élünk majd. - grimaszoltam. A szekrényhez mentem és szétnéztem miből lehetne választani holnapra. Aztán a pizsamámat kerestem.
- És ez neked rendben van? - erre a kérdésre dühösen megfordultam.
- Persze, hogy nincs. - emeltem fel a hangom. Nem szeretnék együtt élni azzal a nagyképű bunkóval, - sóhajtottam egyet és lenyugodott a hangom is - de nincs más választásom. - forgattam a szemeim.
- És mi lesz Nathan-nel?
- Anya azt mondta, hogy figyelni fog minket, Andy pedig a fiúkat, úgyhogy nem nyúlhat hozzá egy ujjal sem és persze én sem engedném neki.
- Igazi védelmező vagy, húgocskám. - ölelt meg. Visszaöleltem. - Amúgy, - gyorsan el akartam szabadulni, lezuhanyozni és az ágyba dőlni, végre bevágni a szunyát. Fárasztó nap volt a mai, úgyhogy egy kényes témára fordítottam a szót. - megtanultad a mai anyagot? - erre Amy gyorsan elengedett.
- Ööö... hát... még... izé... egy fejezet hátra van. - motyogta.
- Akkor hajrá! - mondtam mosolyogva és egy csokit nyújtottam felé. - Tessék, egy kis agyserkentő.
- Köszi. - az ajtóhoz ment. - Jó Éjt!
- Neked is!
Mikor kijöttem zuhany alól, hallom, hogy Andy kopog az ajtómon és kéri, hogy engedjem be. Törölközőben  nyitottam ajtót. A hajam is be volt tekerve törcsivel, mivel hajat mostam.
- Bocsi, hogy így zavarlak. - kezdte.
- Semmi gond. Kiskorom óta ismersz. - egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül. - Mondd, miért jöttél? - végig barátságosan beszéltem vele.
- Utoljára szeretném felhozni a mai dolgot, de el szeretném mondani, hogy a srácok nem ilyenek. Will ma nagyon fáradt volt, nem pihente ki magát rendesen és volt egy kis zűr vele és a ... izé, hát... - kereste a szavakat - a lényeg az, hogy alapjába véve nem ilyen, és ha jobban megismered, majd te is megtudod.
- Nem biztos, hogy meg szeretném ismerni. - mondtam halkan, barátságosan Andy-nek. Igazi apa-lánya meghitt hangulat volt a szobában.
- Megértem. De hidd el, egyszerűbb lenne. De te tudod. - azt hittem befejezi a mondandóját, de folytatta. - És a többiekről mi a véleményed?
Tessék??? Azt nem mondhatom el neki, amit a kocsiban gondoltam. De akkor mit mondjak? Izé... hát...
- Jó fejnek tűnnek. - nyögtem ki végül.
- Örülök, hogy így látod. Nem lesz itt semmi baj. És nyugodtan "fogd őket munkára" a kampányhoz. - kacsintott rám. Rámosolyogtam.
- Meglesz.
Majd kiment. Én pedig átöltöztem és elaludtam.

Reggel telefoncsörgésre ébredtem.
Ki a fene keres ilyenkor??? Az órára néztem. 9 óra volt. Jesszusom, még sosem aludtam ennyi ideig. Biztos a koncert miatt, hogy későn feküdtem le. Szinte csak 7 és fél órát aludtam. De hol a telefonom? Hallom a csörgését, de sehol sem találom. Keresem, mindenhol megnézem. Mindjárt véget ér a zene. Hol lehet az a fránya telefon? Basszus. Leesem az ágyról a nagy keresésben. Végre megtaláltam! Az ágy alatt volt. Az utolsó pillanatban felvettem. Hirtelen szóltam bele és egy kicsit lihegve.
- Hallo! - nem ismertem a számot.
- Szia, Brittany. Csak nem felébresztettelek?
- Nem, nem, dehogy is. Csak nem találtam a telefonom. Ez minden. - sóhajtottam egyet és lentebb vittem a hangsúlyt. Hirtelen eszembe jutott, hogy még azt sem tudom ki van a vonal másik végén. - Amúgy... Kivel beszélek?
- Nem ismered fel a hangom? Na jó, mivel tegnap láttál először élőben megbocsájtom. - nevetett. Direkt olyan hangszínen mondta, hogy tudjam, hogy viccel. Már tudtam, hogy az egyik fiú az, de még nem tudtam melyik. A fiúknak mind különböző hangjuk van, talán Jasoné és Joshé hasonlít egy kicsit, de sajnos még így sem jöttem rá, ki is a rejtélyes telefonáló.
- Sajnálom, de ...
- Ben vagyok. - vágott közbe, jókedvűen. Hallottam a hangján, hogy jó napja van. Legalábbis eddig. Mikor kimondta ki ő, a szívem hevesebben kezdett el verni. Vajon miért hívhatott? Hireteln azok a gyönyörű barna szemek jutottak eszembe, a sármos mosoly, a felzselézett frizura. Tetőtől talpig Ben. Az igazi srác, akiért nők milliói bolondulnak meg. Kábulatba estem. Míg a milliónyi gondolat átfutott az agyamon, alig telt el 10 másodperc.
- Miért hívtál? - motyogtam lassan és szégyenlősen.
- A fiúk bulizni akarnak menni este és arra gondoltunk ti is jöhetnétek a nővéreddel. - mondta macsósan, majd kisfiús, zavarodott hangnemben folytatta - Persze, ha van kedvetek.
- Megbeszélem Amy-vel. - szedtem össze magam.
- Nem szükséges. - nevetett. - Josh beszélt vele. Azt mondta, hogy szívesen jönne, de tőled függ.
- Mikor beszéltetek vele?
- Most tették le a telefont.
- Akkor... hát... izé... Rendben! Menjünk! Miért ne? - fülig ért a szám. Együtt fogok bulizni a Stupor Boys-zal. Wáááááááááááá!
- Akkor 8-ra értetek megyünk.
- Rendben. Akkor 8-kor.
Leraktam és a párnába temettem az arcom. Ordítani kezdtem az örömtől. Majd átszaladtam Amy-hez.
Berontottam az ajtón. Kopogni is elfelejtettem. Amy az ágyon ült a rengeteg lappal, amit mára osztottam ki neki. Keményen tanult. Végigmértem az ágy aljától Amy feje búbjáig a szoba azon részét. Szinte már meghatott, hogy Amy küzd a céljáért és persze láttam, hogy az esti buliról sem akar lemaradni. Az örömvigyoromat felváltotta a "büszke vagyok rád mosoly". A nővérem egész idő alatt úgy nézett rám, mint valami őrültre, aki ráront a saját szobájában és csak néz ki a fejéből. Ja és persze beszívottam mosolyog. Majd ő is elnevette magát. Eszébe jutott egy ötlet, hogy miért tehettem ezt.
- Áááh, téged is hívtak! - mondta nevetve. Leültem az ágyára, egyenesen mellé.
- Látom, keményen tanulsz. Ha így folytatod, délutánra végzel és akkor még vásárolni is elmehetünk a bulira.
- Komolyan? - csillant fel a szeme. - Jujjj, Britt, köszönöm. - megölelt. Az ölelés után nevetve kimentem és összeszedtem magam. Nem voltam annyira éhes, ezért úgy gondoltam, lemegyek és eszek egy müzliszeletet. Már a lépcső végénél jártam, amikor megláttam Will-t. Várt valakit. Gondolom Andy-t. A rohanásból átváltottam lassú sétává. Ő is észrevett.
- Jó Reggelt! - mondta kedvesen, de mégis póker arccal.
- Neked is. - a meglepődöttség miatt, csak halkan tudtam ez mondani és ugyan olyan arckifejezéssel, mint az övé.
Elsétáltam mellette és az ebédlőbe tartottam. Anya a konyhában volt. Mikor megláttam odamentem hozzá. A kosárból kivettem a reggeli müzlimet és hozzá fordultam, miközben ő már az ebédet csinálta.
- Anya, mit keres itt Will? - érdeklődtem.
- Andy valamiről beszélni akar vele. Elvileg felajánlottak neki egy filmszerepet.
- Akkor nem fog beköltözni? - furcsa mód még csak nem is örültem neki, csak érdekelt.
- De, akár elfogadja, akár nem, itt fog lakni, Brittany. A filmet Chicago-ban forgatják.
Bólintottam.
- Értem.
- Hogy halad Amy? - nézett rám anya. Már el is felejtkeztem róla, hogy ő kérte, hogy segítsek.
- Jól. Meglepően szorgalmas.
- Látod? Képes ő erre is. - mondta büszkén. Ő megmondta...
A szemeimet forgattam.
- Rendben, igazad volt. Te megmondtad.
Anya nevetett egyet és megkért, hogy hozzam be a sütiket, mert most megmutatja mit kell velük csinálni. Amíg ő csinálja az ebédet én készítsem azokat, így haladunk is.
Kimentem a kerti konyhába és azt csináltam amit anya mondott. A nappaliból és az étkezőből be lehetett látni a konyhába. Néha éreztem Will szemét a hátamon, éreztem, hogy figyel. Mi van ezzel? Most miért ilyen? Eddig annyira idegesítő volt és most...? Meg tudnám fojtani.
Délben a fiúk velünk ebédeltek.
- Nagyon finom lett a leves, Costans. - jegyezte meg Josh.
Elbeszélgettünk a turnéról és a viccel sztorikról. Will végig jó fej volt. Érdeklődve figyeltem, hogy mi miatt változhatott meg. Talán drogos? A hangulatváltozásai... Aztán az ebéd végén magában elmosolyodott. Végig tudta, hogy figyelem és, hogy nem értem. Majd felém fordult.
- Kaphatunk, abból a guszta sütiből is? - kérdezte tőlem.
- Van süti? - lelkesedett Jason.
- Az... a kampányra van. - zavarba jöttem.
- Ne aggódj, Britt. - nézett rám anya. - Direkt többet gyúrtam. Nyugodtan hozz be mindenkinek kettőt, sőt... akár hármat is.
A srácok összenéztem, Amy is Nathan-nel. Mindenkinek ugyan az járt a fejében: Most mitől ilyen rendes velem Will?
Kiszedtem a sütiket és kiosztottuk. Mindenki megnyalta mind a 10 ujját.
- Ez Isteni, Brittany. - mondta mosolyogva Josh.
- Bizony, nagyon finom. - jegyezte meg Ben is.
Visszamosolyogtam rájuk.
- Hmmm. - Jason is beszállt.
- Nagyon jó lett. Anyukád tanított meg sütni, főzni? - érdeklődött Dustin.
- Igen, de ennek a nagy részét is ő csinálta, én csak befejeztem.
- Ne szerénykedj! Nagyon tehetséges vagy. - tette fel a kábító mosolyát Tyler.
Mindenki mosolygott, egyedül Will vágott komoly arcot:
- Nem is rossz tőled, Britt. - ismerte el.
- Nem is rossz? Te hülye vagy? - mondta Jason és mindenki nevetni kezdett. Will is elmosolyodott.
Ebéd után a fiúk szétszóródtak a házban. Jason, Dustin és Ben Nate-tel kosaraztak odakint. Amy felment tanulni, Josh pedig megkereste. Will még mindig Andy-vel tárgyalt. Tyler-nek meg valami dolga akadt.

*Josh szemszöge*
Ebéd után elkaptam Will karját és egy csendes helyre mentem vele.
- Figyi, ez egy rendes család. Ráadásul Andy családja. Tudom, hogy volt Britt és közted egy kis vita, de nagyon kérlek, ne játszd el a bizalmukat! Jó lenne nyugodtan élni velük és tudod, hogy amúgy sincs hová mennünk. Nagyon kedves volt tőlük, hogy megengedték, hogy itt lakjunk! - kértem kedvesen.
- Na most te figyelj! Tudom, hogy volt egy "kis" - mutatta a kezével - vita, de a nyugodt élet, barátom... itt nem fog működni.
- Miért nem?
- Valahányszor meglátom Brittany-t ideges leszek és ha belém köt akkor nem fogom kihagyni, hogy visszaszóljak neki!
- Nem inkább te vagy az, aki belé köt?
- Ez nem a te dolgod! - mondta okítva.
- De igen! Mert én vagyok a bandavezér és ha nem is lennék az, akkor is tag vagyok! És amit csinálsz, az kihat a bandára! - emeltem fel a hangom, de csak suttogva.
- És ha piszkálom, akkor mit csinálsz? Fekete pontot adsz? - incselkedett és sétálni kezdett.
Megragadtam a kezét és a falhoz löktem, odamentem hozzá és megfogtam az ingét a mellkasánál.
- Na ide figyelj! Ha a lányokkal vagy Nathan-nel bármit is csinálsz... esküszöm nagyon megbánod! - nem tudom mi volt velem, sosem keltem még így ki magamból. Sosem voltam az a verekedős típus.
- Na mi van? Bedurvultunk, vezérkém?
- Ha nem lesz hol laknunk... - eresztettem el az ingét és az ujjamat rá szegeztem - Te fizeted az árát!
- Még valami? - mondta nyugodt arccal, mint aki direkt idegesíteni akar, de nálam ez nem jön be, teljesen hidegen hagy.
- Csak ennyi. - mondtam és kisétáltam a szobából.

*Amy szemszöge*
Ebéd után visszatértem a tanuláshoz. Muszáj volt, ha este ott akarok lenni a bulin és még délután vásárolni is akarunk menni Britt-tel. Már el is kezdtem, amikor kopogást hallottam.
- Gyere be! - mondtam. Félénk, mégis férfias kopogás volt. Nem olyan, mint a tesóimé. Alig vártam, hogy megtudjam ki lehet. Josh volt az.
- Mit csinálsz? Nem jössz ki egy kicsit sétálni?
- Szeretnék, de nem lehet. Tanulnom kell.
- Ennyi mindent?
- Bizony, és ennél még több van, de ezeket még ma a fejembe kell verni.
- Milyen tantárgy ez?
- Matek. - forgattam a szemeim.
- Segítsek? - ellenállhatatlanul mosolygott. - Gyorsabban készen leszel. - ajánlotta fel.
- Rendben. - nem tudtam elutasítani.

*Brittany szemszöge*

Ebéd után folytattam a sütik készítését. 1 óra múlva Nathan kiabálását hallottam.
- Brittany! Britt! Segíts! Kérlek segíts! - ordítozott, közben nevetett.
Ledobtam magamról a kötényt és sietve rohantam ki. Mi történhetett? Miért nem vigyáznak rá a srácok rendesen? Ha valami baja esett...
Mikor kiértem láttam, hogy a három fiú vízipisztollyal a kezében körbeállja Nate-et. Mind a négyen csurom vizesek voltak, mégis tökéletesek. Mintha egy magazinba készítenének képeket. Minden tökéletes volt. Nem haboztam sokáig. A mellettem lévő vödörből kivettem egy megtöltött fegyvert és a fiúkra céloztam, akik rögtön szétszéledtek az öcsém körül.
- Ketten három ellen? Ugyan srácok, ez nem igazságos! - jelent meg a csata közepén Tyler.
- Akkor mire vársz, Ty? Fegyvertelenekkel nem harcolok! - jelentette ki Dustin.
- Úgy érzem a csata csak most kezdődik. - nevetett Ben.
- Csata? Ez már háború! - jegyezte meg Jason aranyosan.
- Akkor ... 3... 2... 1... - számolt vissza Dustin és mire kimondta a "tűz" szócskát mindenki a vödörhöz rohant. Egyesek a medencéhez. Mindenki tankolt, majd egymást fröcsköltük. Fél óra múlva, már alig találtuk egymást a kertben. A terasz mellett, egyik bokor mögött megláttam Tylert. Intett nekem, hogy menjek oda hozzá. Már Nate is ott volt.
- Taktikai megbeszélés! - húzott közelebb magához engem és a tesómat.
- Mi a terved, Ty? - Nate izgatott volt. Én elmosolyodtam. Örültem neki, hogy az öcsém ennyire jól szórakozik és meg kell hagyni én is élvezem a játékot.
- Jason a medence melletti bokor mögött van. Őt támadjuk meg utoljára. Dustint a virágállványnál láthatjuk. - vázolta fel a helyzetet. Odanéztem. Tényleg ott volt. Hogyhogy eddig nem vettem észre??? - Akit a legnehezebb lesz elintézni az Ben. Sajnos azt sem tudom hol van.
- Én tudom. - Nate-re néztünk. - Ott van a slag melletti fa tetején. - nevetni kezdett. - Milyen szerencse, hogy onnan nem lát be ide.
- Akkor itt a terv. Úgy látom a slag is nála van. Nate! Te zárd el a csapot, amihez hozzá van kötve a slag. Britt, te kezd el elölről locsolni, én pedig lelököm a fáról. Ha leesett Britt vedd el a fegyverét. Még jó, hogy ott van az a matrac a fa mellett.
- Igen, a nyáron azon csúszkáltunk. Még mindig nem tettük el? - gondolkozott el.
- Ha ez megvan, akkor jön Dustin. A virágállvány körül vannak fák. Ott el tudunk bújni és körülvesszük. Mindig másvalaki lő és csak egyet. - magyarázott, közben minket figyelt. A szánkba rágta, amit mondott. - Mikor már oda akar menni az egyik fához, akkor a másik kettő hátulról elkapja.
- És mi lesz Jason-nel? - eddig jó a terv, kíváncsi vagyok, hogyan tovább.
- Megvan! - vágott közbe Tyler szavába Nate. Még el sem kezdte mondani, amit akart, de Nate-nek már megvolt a saját ki terve. - Nekirontunk minden oldalról és beledobjuk a medencébe.
Ty-jal összenézünk. Nem is rossz ötlet. Vicces lenne.
- Rendben. Végülis ez is jó. - vonta meg a vállát elismerően Ty. - Akkor háromra indulhatsz Nate. - egymásra raktuk a kezünket. - 1... 2... 3...!
Nathan elindult. Ty követte a szemével. Amikor elért a második legközelebbi bokorhoz, Ty rám nézett:
- Mehetünk? - mosolygott.
Bólintottam és elindultunk. Hirtelen Ben elé ugrottam és fröcskölni kezdtem. A srác meglepődött, majd elnevette magát miközben fröcskölni kezdett. A slag lassúra volt nyitva, hogy a töltény tele legyen, de mégse csurogjon ki a víz. De a pisztolyból kifogyott a víz. Ben csodálkozva figyelte a fegyvert.
- Mi van? Csak nem kifogyott? - kekeckedtem. Ekkor rögtön rájött mi történt. Hátra akart fordulni, de Ty meglökte, Ben pedig a puha felfújt matracra huppant. Kicsordult a könnye a nevetéstől.
- Ezt nem hiszem el.
Ty lemászott a fáról, Nate is odaszaladt hozzám és pacsiztunk.
- Add csak ide! - mondtam mosolyogva, büszkén Ben-nek. Ideadta a fegyvert én pedig felsegítettem.
Ezután a fához rohantunk. Tyler spriccelt először, megadva a jelet, hogy kezdhetjük. Majd Nate és én. Aztán Nate, Ty és én. Majd megint én, Ty és Nate. Ez volt a sorrend, ez a három kombináció egymás után. Mivel én lőttem kétszer egymás után, (A 2. kombináción én fejeztem be, a 3.-at pedig én kezdtem el) felém indult el Dustin. Ty és Nathan már rá is rontottak és a földre terítették. Nate elvette a fegyverét, Dustin pedig Ben-hez csatlakozott, a teraszon leült egy székre.
Az utolsó kör jött. Már csak Jason van hátra. Szegény, nem tudta, de szerintem legbelül érezte, hogy már csak ő maradt. Kétségbeesve járkált a bokor mögött fel-alá. Ledobtuk a pisztolyokat és odarohantunk hozzá. Ty megfogta a két karja alatt, Nate a lábát fogta, én pedig a derekánál. Meglóbáltuk, majd a vízbe dobtuk. Ben és Dustin odaszaladt hozzánk. Fetrengtek a röhögéstől, akárcsak Nathan. Ty-jal összenéztünk és mi is elmosolyodtunk. Nathan-t a vállunkra ültettük és felemeltük. Mi nyertünk.
Jason morcosan mászott ki a medencéből. Azt hittük tényleg megsértődött.
- Jason, ne legyél már ilyen! Ez csak egy játék! - mondtam könyörögve.
- És nagyon szép az idő is. - folytatta Ben.
Dustin nem tudta abbahagyni a röhögést, attól féltem, hogy megfullad. De szerencsére semmi baja nem lett.
- Csak szívatlak! Britt, be ne vedd! Semmi bajom! - már ő is nevetett, majd lesegítette Nathant Tyler válláról. - Szép volt, kis haver. Ti nyertetek.
- Akkor a vesztes csapat meghívja a nyertest egy fagyira? - próbálkozott be.
- Legyen. - mondta Jason nevetve. Közben összekócolta Nate haját.
- Miért is ne? - folytatta Ben.
- Menjünk! - mondtuk egyszerre Dustin-nal.
- Várj! - ragadtam meg Ben karját. Pont ő volt előttem. Megállt és rám nézett. - Nem félsz, hogy felismernek?
- Srácok. - kiáltott utánuk. - Kellene valami álruha!
Napszemüveget és baseball sapkát tettek fel. Igazán amatőr álca ilyen hírességektől, de ha nekik így jó...

Miután visszaértünk a fagyizásból, Amy pont akkor jött le a lépcsőn és vásárolni mentünk. Nagyon jó kis rucikat vettünk a mai bulira. Már alig vártuk.
- Hogyhogy ilyen gyorsan végeztél? - bárhogy gondolkoztam nem tudtam rájönni.
- Josh segített.
- Josh? - meglepődtem.
- Igen. Nagyon aranyos és világosan magyaráz, pont mi te. Csak ő türelmesebb és több az ideje.
- Jajjj! - most jut eszembe. - A sütik!
- Mi van velük?
- Otthagytam! Félbehagytam a munkát.
- Biztos kibírják, míg hazaérünk. De... ne vedd sértésnek, de... Miért ilyen a.... hajad?
- Milyen a...? Óhhh, hát, csak játszottunk egy kicsit a fiúkkal. - ismertem be.
- Mit?
- Vízi háborút.
- Igen?? Milyen... laza lettél hirtelen.
- Erre csak most jöttél rá?
- Mióta a kampány tart, kész ... de most tényleg ne sértődj meg ... idegroncs vagy.
- Jó, lehet, hogy egy kicsit eltúlzom, de erősek az ellenfelek és fontos nekem ez a kampány.
- Britt! - állított meg, a kezét a vállaimra rakta és szembefordított magával. - Régen utolérted az összes jelöltet.
Elmosolyodtam. Jól esett, hogy ennyire hitt bennem. Megöleltem.
- Köszönöm, Am. - suttogtam a fülébe.
- Akkor most már lazíts egy kicsit! - nevetett.

Mire hazaértünk a srácok már nem voltak otthon. Gyorsan felrohantunk és készülődni kezdtünk. Én úgy döntöttem a gyors zuhany helyett, veszek egy nyugodt meleg fürdőt és kikapcsolok egy kicsit. Sikerült is. Hatalmas habok voltak a fürdőkádban. Mire leengedtem az összes habot... Hát annyit mondok gyorsabb volt kiengedni annyi vizet. Megszárítottam a hajam, szép hullámos lett. Majd felvettem az új ruhákat és felraktam a sminkem is.
Amy-re szokás szerint megint várni kellett. Nem is értem, mi tart neki ennyi ideig?!
A fiúk stílusosan késtek. Nem annyira sokat, csak 10 percet, ami lássuk be Amy-nek nem is ártott.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor elindultunk. Én Ben és Tyler között ültem, Amy pedig Josh mellett. Will is jókedvében volt.
- Nagyon csinos vagy. - jegyezte meg Ben.
- Óh, köszi. Tetszik a hajad. - bókoltam vissza.
Josh-nak egyértelműen bejött Amy. Amy viszont még mindig azzal volt elfoglalava, hogy "Úúúúúúristen! Stupor Boys!" Gondolom, valami ilyesmi járhatott a fejében...
Ben rendes fiúnak tűnik. Kedvelem. De Tyler is jó fej. Dustin nagyon vicces. Jason pedig olyan, mintha a másik öcsém lenne. Will hangulata viszont gyorsabban változik, mint az időjárás.
A buli nagyszerű. Egyik fiú sem álcázta magát. Nagyban táncoltam Dustin-nal, Amy pedig Josh-sal, amikor Amy Ty és Ben odahívtak minket, hogy igyunk egy kicsit. Meghívtak egy-egy koktélra. Nagyon kedvesek voltak. Will minden számnál másik lánnyal táncolt.
- Hogy ez mekkora... - megálltam, mielőtt rosszat mondanék Willről. - finom! Nagyon finom! - mondtam, mintha a koktélról beszélnék.
- Örülök, hogy ízlik! - mosolygott rám Ben. De a szemeiben láttam, hogy tudja, hogy nem a koktélra gondoltam először.
Hirtelen az jutott eszembe, hogy ebéd után, Josh-nak és Will-nek valami nézeteltérése támadt. A limóban sem szóltak egymáshoz és Will sem ideges. Egyre bizarrabb ez az egész.
- Nincs kedved, velem is táncolni? - nyújtotta felém a kezét Ben.
- De, ami azt illeti van. - megfogtam a kezét és ő a táncparkettre vezetett.
Vagy 5 számot táncoltunk végig. Már ha azt táncnak lehet nevezni. Olyan hülyeségeket műveltünk le a parketten, hogy már mi is alig tudtunk mozdulni a nevetéstől. Ben mellett nagyon jól érzem magam. Igazán önmagam vagyok a társaságában.
Egyszer csak megragadta a karom és közelebb húzott. Kicsit már be volt állva, de még szinte teljesen önmaga volt, csak egy kicsit bátrabb volt.
- Nem sétálunk egy kicsit? Olyan zsúfolt itt.
- De, de. Mindjárt jövök, csak hozom a táskámat.
- Rendben, a pultnál várlak.
Kimentem az előtérbe és kiváltottam a táskámat. Mikor visszaértem rögtön megláttam Bent. Mosolyogva, jókedvűen mentem oda hozzá és már épp meg akartam érinteni a vállát, mikor a hosszú pult másik végén megláttam Amy-t, akihez Will egyre sebesebben tartott. Mi folyik itt?? Josh hirtelen ott állt mellettem. A telefonját nézte, majd felnézett rám. Végül a tekintete Amy-re ragadt, akihez éppen akkor ért oda Will. Megcsókolta. A srácok és én őket néztük. Amy nem lökte el magától. Amit Will tett, igazi kegyelemdöfés volt Josh számára.
A játszma elkezdődött.

2. rész

Costans és Andrew a fél éjszakát átbeszélték, hogy itt maradjanak-e a fiúk vagy egy közeli városban vagy New York-ba költözzön-e a srácokkal. Persze ez volt a legrosszabb, amit el tudtak képzelni, de ezt sem hagyhatták figyelmen kívül.
Reggel Amy kivételesen nagy meglepetésre időben készen lett. Mire Brittany átment, a szobában hatalmas rend volt és ki voltak rakva a könyvek is. Átismételték, amit eddig tanultak, de Amy nem sokat tudott, ezért Britt azt a megoldást választotta, hogy felosztja mit mikorra kell megtanulnia. Óra pontosságra bejelölgette. Az első reggel el is jutottak a második fejezetig. Aztán lementek reggelizni. Costans és Andrew már lent várta őket. Először Nathan ért le. A két lány körülbelül Nathan után 5 perc múlva érkezett.
- Amy! Ilyenkor még nem is láttalak idelent! Jól vagy? - majd a másik nővére felé fordult. - Mit csináltál vele?
- Növeltem az agysejtjei számát! - majd meglökte az öccse fejét és leültek.
- Hagyjátok abba! Andy-vel fontos dolgot kell mondanunk nektek.
- Ehetünk közben? - kérdezte Nathan.
- Persze.
Amy és Brittany összenéztek.
- Anyu, csak nem kis tesónk lesz? - nézett értetlenül Amy. Tekintetét Bittany is követte.
- Jaj, dehogy! Inkább egyetek! - mutatott a tányérra és átadta a szót férjének.
- A jövőhéttől kezdve egy kicsit másképp mennek majd a dolgok. 

- Miért? - érdeklődött Nathan. A két lány is megvolt döbbenve.
- Andy menedzsel egy tinibandát és nincs hol lakniuk, mivel kitiltották őket a szállodából.
- Lúzerek. - köhögött Nathan.
- Van ezer szálloda van Chicago-ban. Mindegyikből kitiltották őket? - kérdezte Brittany.
- Nem, de ott is vannak különböző szabályok, amiknek vagy ők nem felelnek meg vagy nekik nem felel meg.
- És akkor hol fognak lakni? - kíváncsiskodott Nate.
- Mi köze van ennek hozzánk? - tette hozzá Amy.
- Ugye nem? - csak Brittany-nak esett le, mire akarnak célozni.
- Beköltöznének.
- Meddig? - folytatta Brittany.
- Decemberig, aztán kaptak másfél hónap szünetet és aztán újra visszajönnének, úgy áprilisig.
- Az 5 hónap! - tette hozzá újra.
- És ehhez be kell tartanotok néhány szabályt!
- Még az is van? - forgatta a szemeit Amy.
- Először is, nem mondhatjátok el senkinek, hogy itt laknak.
- Másodszor, ne nagyon hívjatok át barátokat, ha ők is itthon vannak.
- Mi? De a héten még tart a kampány! Minden segítségre szükségem van!

- Itt van neked 4 mancs. - mutatott a másik két gyerekére.
- És a fiúkat is befoghatod. - folytatta Andrew.
- Apropó, még valami! Brittany! Elvinnéd az öcsédet, délután moziba? Én csinálom a sütiket és Andrew pedig a szobájukat rendezi be.
- Hogyne vinném! - jegyezte meg gúnyosan.
- És én?
- Amy drágám! Te nem a világbajnokságra készülsz, meg persze a matek dogára!
- De hogy jó kedvel menjetek el a suliba, estére van jegyünk a Stupor Boys koncertjére.
- Hogy micsoda? - csillant fel a mosoly a lányok arcán.
- Bizony. Hozhattok 3-3 barátot, csajok.
- De lehetőleg úgy intézzétek, hogy nektek utána el kell jönnötök velünk valahová és hogy haza tudjanak menni. Odafelé mehettek együtt.
- Szuper! - ordítottak fel és sikítozva átölelték egymást.
Ezután elindultak a suliba.
Amy az edzős barátnői hívta el, Brittany pedig azok közül hívott, akik segítettek neki. Limuzint is béreltek és megbeszélték, hogy ők nyolcan együtt mennek. A péntek gyorsabban eltelt, mint gondolták.

A fiúk is pontosan beértek a próbára. Bár fáradtak voltak, de mindent beleadtak. Mindenki egyetértett azzal, hogy a fiúk fellépése este bombasztikus siker lesz. Andrew magához hívta a srácokat.
- Figyeljetek! A koncertig van még van 8 és fél órátok, de legyetek itt már 7-re! Addig pedig pihenjetek. Ne csináljatok semmi megerőltetőt!
- Rendben, Andy. - mondták egyszerre és elmentek. Egyedül Dustin maradt ott.
- Andy. Ne haragudj, de megoldottad a szállást?
- Igen, Dustin. De ezt majd a koncert után együtt megbeszéljük.
- Kösz, Andy. Király vagy! - ütögette meg menedzsere vállát és a többiek után futott.

 Délután Brittany és Nathan elmentek a moziba. Valami akciófilmet néztek. Mikor vége lett a filmnek a koncertről kezdtek el beszélgetni.
A nagy beszélgetésben észre sem vették, hogy három fiú jön velük szembe, akik szintén nem figyeltek. A szélső fiúval Britt és Nate is ütközött. Nate pedig a kóláját rá is borította.
- Elnézést! Nagyon sajnálom!
- Ugyan semmi baj! - törölgette a pólóját egy sapkás fiú, aki nem más volt, mint Tyler, de az álruhájában alig lehetett felismerni. A testvérpárnak sem sikerült.
- Már hogy ne lenne, haver! Most haza kell menned átöltözni és letusolni! Az még rengeteg idő! El fogunk késni miattad, öcsi! - nézett Nate-re a legmagasabb srác, aki Will volt.
- Hé, nagyképű uraság! Mondta, hogy sajnálja, a haverod elfogadta, akkor most mi a problémád?
- Talán nem hallottad, kisliba?
- Hé, haver állj le! - nyugtatta őt Dustin.
- Hallgatnod kellene a barátodra!
- Neked meg figyelned kellene az öcsédre!
- Meg kellene tanulnod, hogy kell beszélni egy lánnyal, köcsög!
- Köcsög? - mérgelődött és meg akarta ütni a gyereket, de Dustin és Tyler visszafogta.
Dustin-nak sikerült elrángatni Will-t, de Tyler ottmaradt. Tyler elővett az övtáskájából egy dobozt tele csokival és odanyújtotta Nate-nek.
- Sajnálom, hogy a barátom így viselkedett. Tudod, ő nem ilyen, csak most nagyon stresszel... és a stressz ezt hozza ki belőle. Remélem nem haragszol.
- Nem. Köszi. Te rendes srác vagy. - mondta. Tyler pedig rákacsintott és elment. Ekkor Nate elgondolkozott, mert annyira ismerős volt neki a fiú, de nem tudta honnan.
- Ilyen rendes srácnak, hogy lehet ilyen bunkó haverja? - rázta a fejét Brittany. - Még hogy liba! Chhh!
- Ne vedd magadra! Idióta az a srác! De honnan volt olyan ismerős ez a fiú?

- Aki a csokit adta?

- Igen. Neked nem volt az?
- Nem nagyon láttam az arcát. - mondta gondolkodó fejjel - Na menjünk! - elindultak a fiúkkal ellenkező irányba - De öcsi, figyelhetnél jobban is!
- Miről beszélsz? Te is nekimentél.
Brittany nevetett egyet és megölelte a testvérét.
Otthon már az egész család nyüzsgött. Costans még nem volt kész a sütivel, Andrew késében volt a koncertről, Amy abbahagyta a tanulást és elkezdett készülni. Brittany izgatott volt, de hamar végzett, akárcsak Nathan, ők ketten lent várták a többieket. Costans kivitte a sütiket a kerti konyhába és már készen ott állt lent csemetéivel, majd a lelkükre kötötte, hogy vigyáznak egymásra és elindult Andrew-val a limóban srácokért. Pont mire Amy készen lett csengettek a barátnők. Lassacskán az ő limójuk is megérkezett. Nathan is a lányokkal ment.

Viszont Andrew-nak és Costans-nak várnia kellett, ugyanis Tyler-nek még el kellett készülni. Nem tartott soká, Ty pillanatok alatt végzett, majd belőtte a frizuráját és már indultak is. A hangszerek már az arénában voltak.
- Kipihentétek magatokat srácok? - érdeklődött Andrew.
- Ki. - mondta mindenki egyhangúan. Will pedig forgatta a szemeit.
- Neki mi baja? - mutatott Andy Willre.
- Havibajos. - vágta rá Dustin és mindenki elkezdett nevetni, kivétel Will.
- Nagyon vicces! - grimaszolt.
Mikor kiléptek a kocsiból rajongók tömkelege fogadta őket, akik már napok óta ott szobroztak. A próbán nem vették észre, mivel akkor a hátsó ajtót használták, de a koncert előtt, muszáj végigvonulniuk a piros szőnyegen. Mindannyiuk szerette a rajongóikat. Josh és Ben elkezdett autógramot osztogatni. Jason-nek is a kezébe nyomtak pár fényképet. Erre Tyler is odament hozzájuk. Fényképezkedtek is. Will pöffögött, eléggé észrevehető volt, hogy nincs jó kedve. A srácok ránéztek és újra elkezdtek nevetni. Egy havibajos kislány jutott eszükbe róla, hála Dustin-nak.
Ezek után bementek az öltözőbe és elkezdtek készülni. Ott Will is megkapta az energiaszeletét és attól máris jobb kedvre derült. A srácok a koncert előtt leültek és beszélgetni kezdtek. Többek között Tyler és Dustin elmesélte miért volt olyan morcos Will. A többi fiú sem értette meg, miért támadt a kis srácra és azt meg pláne nem, hogy a lányra miért, hiszen ez nem annyira nagy ügy. Ráadásul Tyler sötét pólóban és farmerben volt amin nem is látszik, és ha látszott is volna, a katona zöld színű pulóverét felhúzta volna. Így nem történt semmi sem. Will zavarba jött és azt mondta felejtsék el, ő is ezt teszi. Ekkor Andrew jött be.
- Srácok! 10 perc! - éppen, hogy csak a feje látszott. Annyira sietett, hogy megállni sem tudott, hogy ennyire leálljon. A fiúk intettek, hogy értik és Andrew már el is tűnt.
Letelt a 10 perc és a srácok úgy vonultak fel a színpadon, mint a görög Istenek, közben énekeltek. Lányok ezrei sikítoztak, mikor meglátták őket. Az első dal után Josh, az énekes köszöntötte őket és folytatták a koncertet. Közben 1-1 dal között mondott néhány dolgot, amin a csajok jót nevettek. Amy, Brittany és a barátnőik úgy üvöltöttek és olyan jól érezték magukat, hogy még Nathan is ugrálni kezdett, ami azért furcsa, mert Nathan ha rajong is valamiért sosem annyira, hogy ugrál örömében, mikor láthatja. Általában mindig csak egy széles mosolyt húz a szájára, odarohan ahhoz, akinek köszönheti és megöleli. Amy és Brittany Nathan-en kuncogtak majd csatlakoztak az ugráláshoz. Szépen lassan már mindenki ugrált, aki a földszinten állt. Josh kiszúrta, hogy ki indította el ezt és rámosolygott. A következő számnál felhívta Nathant a színpadra. A fiúk közül egyedül csak Ben fürkészte a gyereket, néha-néha Jason és Tyler is odanézett, bár hátulról ő sem ismerte fel.
Mikor viszont a kisfiú visszament nővéreihez, végignézte a srácokat és meglátta Tylert. Brittanyt kezdete el rázogatni. Ő lentebb hajolt az öccséhez, hogy hallja mit akar mondani. Nate Tyler-re mutatott és dadogni kezdett, de elég hangosan, hogy Brittany meghallja.
- Ő! Ő! Ő...!
- Ő Tyler! Tyler Hill. Mi van vele? - nézte közben a srácot.
- Ő! Ő! Ő...!
- Jól vagy, Nate? Áhh, máris megártott a színpad? - kérdezte és nevetve kiegyenesedett.
A koncert még jobban sikerült, mint várták. Már akkor tudták, hogy nagy sikerük lesz, mikor az első nap bejelentették, hogy már lehet jegyeket venni. Alig másfél nap alatt 8650 jegy fogyott el, csak a chicagoi koncertre.
Costans a fiúkkal maradt beszélgetni az öltözőben, míg Andrew megkereste a lányokat és Nathant.
- Hová megyünk? - kérdezte Amy.
- Mindjárt megtudod. - mondta. Mikor megérkeztek az ajtóhoz, Andy kinyitotta a gyerekek előtt. - Parancsoljatok! - majd bentebb ment, a lányok és Nate pedig Andrew mögött álltak. - Srácok! Megbeszéltük a családdal és úgy néz ki, hogy amíg tart majd a képzésetek, nálunk fogtok lakni.
Amy és Brittany kiléptek, most már nagyon kíváncsiak voltak kik lehetnek azok. Britt sejtette, hogyha Andy, ide hátra viszi őket, akkor biztos lesz valami köze a Stupor of Boys-hoz. De arról fogalma sem volt, hogy ők lesznek azok akik beköltöznek hozzájuk. Will rögtön kiszúrta Brittany-t.
- Te! - mutatott rá. - És te! - Ekkor már Tyler és Dustin is felismerték a lányt és a kis srácot is.

1. rész

Csütörtök reggel volt. Már mindenki készen volt és reggelizett, csak Amy nem. Andrew-t telefonon hívták, így ő nem sokat evett. Brittany és Nathan anyjukkal szemben ültek és beszélgettek.
- Anyu, ma délután átjöhetnének a csajok? Muszáj sütit csinálnunk a kampányhoz. - győzködte Britt, aki újra indul a diákigazgató választáson.
- Persze, Britt, de én is segítek, ha szeretnéd.
- Most, hogy mondod azt a fehér csokigolyós izét megcsinálhatnád. Az annyira finom.
- De hát annak csak az alapját 4 óra, mire megcsinálom.
- Anyu, kérlek. Ez nekem nagyon fontos.
- Rendben, majd este előkészítem.
- Na és most beszéljünk a fontos dolgokról! - szakította félbe őket Nathan. Brittany összehúzott szemekkel nézett Nate-re. - 2 hét múlva 13 leszek. Szeretnék egy nagy bulit.
Costans úgy nézett rá, mintha azt mondaná: Ne is álmodj róla!
- Akkor egy kisebb méretű bulit, úgy 30-35 emberrel? - kérdezte félve, remélve, hogy az anyja beleegyezik.
- Megbeszéljük. - válaszolt komolyan és fiáról újra a tányérra nézett.
- De anya, mindig azt mondod, hogy majd megbeszéljük, megbeszéljük, de mikor beszéljük meg?
- Nem késtek el a suliból?
- De, de Amy még mindig nincs készen! - a lépcsőhöz ment. - Amy, még ma készen leszel?
- Mindjárt megyek! - hangzott egy ordítás lefelé.
- Fél órával ezelőtt is ezt mondtad!
- Hagyd már, mindjárt kész lesz. - fogta meg Brittany vállán Costans. - Reméljük. - tette hozzá.
- Nem fogok miatta elkésni.
- Majd szólunk Jean-nak, hogy vezessen gyorsabban. - mondta, majd elindult a konyha felé.
- Még mindig nincs készen? - lépett mellé Nate.
- Nincs, de ha nem lesz itt ... - nem sikerült végig mondania, mert meglátta, hogy Amy rohan lefelé a lépcsőn.
- Már indulhatunk is!
- Tessék, itt a pénz kajára. - mondta Costans.
- Köszi, anya. Szia. - majd elmentek.
A kocsiból először Nate-t rakták ki, az általánosnál, majd siettek, hogy el ne késsenek.
- Feleslegesen készülődtél ennyit, mert reggel úgyis edzésed lesz, nem? - mondta Brittany Amy-nek miközben kiszálltak a kocsiból. Amy csak egy grimasszal válaszolt, majd el is váltak útjaik.

Eközben otthon Costans épp eltakarította a srácok reggeliét, mikor Andrew befejezte a telefonálást.
- Sajnálom szívem. Tudom, hogy nem szereted, hogy az asztalnál felveszem a telefont, de ez most fontos ügy volt.
- Semmi gond. Fejezzük be a reggelit.
- Rendben.
- De mi volt az a fontos ügy?
- A Stupor Boys-nak most és véget a turnéja. Holnap lesz a koncertjük a városban, de van egy nagy gond a helyszínen.
- Mi történt?
- Az erősítők használhatatlanok és a háttéreffektusokról a papírt sem kapták meg.
- Hát az elég nagy baj. Mit fogtok csinálni?
- Új hangerősítőket kell szereznie a aréna igazgatójának, különben nem lesz koncert.
- És ezzel mi a probléma?
- Nincs rá pénzünk. A koncertből lenne rengeteg, de ha elmarad, akkor soktól esnek el.
- És akkor mi lesz?
- Az eladott jegyekből befolyó pénzt csak a koncert után lehetne megkapni és elosztani, de kénytelenek leszünk ma délután, hogy holnapra végezzenek a beszerelésével és a főpróbát is máról át kell rakni holnapra, ha ma azt csinálják a színpadon.
- És a fiúk lehet fáradtabbak lesznek este, ha még délelőtt is próbálnak.
- Igen, ez meg a másik. Apropó szívem, tudnál intézni nekünk egy asztalt délre. Ezt meg még egy-két dolgot meg kell beszélnem a fiúkkal.
- Persze, elintézem.

Amy az edzésen ma nagyon jó időt úszott, 1 perc 2 mp alatt 200 métert. Ő a csapat legjobbja. Kiskora óta úszik és imádja. Az öltözőben a lányokkal arról beszélgettek, hogy lesz egy verseny 1 hónap múlva és hogy vajon kik fognak menni.
- Te biztos mész, Am. Te vagy a legjobb.
- Lehet, de sajna a jegyeim miatt, lehet, hogy kivesznek a csapatból. Alig állok 3-asra néhány tantárgyból, és ha lentebb csúszok, nekem annyi.
- Nem tehetnek ki a csapatból! Akkor sosem nyerünk.
- Tudom, muszáj lesz tanulnom. Sajna nincs olyan agyam, mint Britt-nek.
- Lányok! Egy kicsit figyeljetek rám! - toppant be az edző. - Jövőhét utáni héten edzőtábor lesz. Kiválasztottam, akiket mindenképp akarok, hogy jöjjön. Ott majd kiválasztom, hogy ki lesz az a 6, akit viszek jövő hónapban a versenyre, mert mint tudjátok, ha azt megnyerjük, megyünk a világbajnokságra.
Nagy sikítozás támadt az öltözőben, mindenki reménykedett, hogy mehet, Amy is.
- Akkor szólítom azt a 16 embert. Először is Amy Tailor. Gyere, kérlek. Ezt a papírt - mutatta fel, hogy mindenki lássa - adjátok oda a szüleiteknek, nekik is alá kell írni, hogy elengednek. - Amy-nek elgörbült a szájáról a mosoly.

A nagyszünetben Amy megkereste testvérét, hogy elmondja neki, mi történt. Brittanyék nagyban kampányoltak a folyosón. Plakátokat ragasztottak fel, különböző feliratokkal és egy nagyon ütős szlogennel, amit Andrew-val sikerült kitalálniuk.
- Britt! - fogta meg háttal álló testvérének a vállát. - Képzeld beválogattak az edzőtáborba!
- Ez nagyszerű, Am. - nem fordult meg, továbbra is azt nézegette, hogy hová tudna még plakátot ragasztani.
- Tudod te, mit jelent ez? Ha ott kiválasztanak, amit valószínűleg megtesznek, akkor mehetek jövő hónapban a versenyre és ha azt megnyerjük...
- Am! - vágott közbe - Szerintem ne éld bele magad. Ahhoz, hogy elmehess a táborba anyának alá kell írnia a papírt és tudod, hogy mit mondott, amikor megtudta, hogy kettest kaptál matekból.
- Igen, nos... beszélhetnél vele. - erre elkerekedtek Brittany szemei, majd komoly arccal azt felelte:
- Nem! Szó sem lehet róla!
- De kérlek.
- Talán, ha javítanál. Akkor biztos elengedne. Csak egy jó jegyet kell hazavinned. Szerintem az úszásnak sem ártana.
- Britt kérlek. Nekem ez nagyon fontos.
- Akkor tegyél érte! Nézd, Am, most igazán nem érek rá. -majd megfordult és elkezdte felragasztani a kezében lévő plakátot.
Amy pedig elsétált, de nem olyan arcot vágott, mint aki feladja. Brittany végigkövette a szemével Amy lépteit, miközben mosolyogva rázta a fejét.

Andrew közben a srácokkal találkozott az étteremben.
- Cső, Andy. - ütött egy kicsit a hátára Will.
A többiek is köszöntek és leültek.
- Szóval, mit akartál velünk megbeszélni? - tért a lényegre Ben.
- Az délutáni főpróbát át kell tennünk holnap délelőttre.
- Az nincs későn? - krdezte Jason.
- Miért kell egyáltalán áttenni? - érdeklődött Josh.
- A helyszínnel van egy kis probléma. Elromlottak az erősítők. Nem lehet őket megjavítani, újat kell venni. Ezért hamarabb megkapjuk a pénzt is, ahogy az aréna igazgatója is. Abból vesznek újat.
- És ez minket azért akadályoz meg, mert...? - hajolt előre karba tett kézzel Will.
- Mert nem egy-két perc, mire összeszerelik. - mondta nyugodtan Tyler.
- Egész délután eltarthat. - helyeselte Andrew. - Ne haragudjatok srácok, tudom, hogy ez nem valami jól alakult, de megoldjuk.
- Semmi gond, Andy. Nem a te hibád. - jegyezte meg Josh.
Ekkor egy pincérnő ment oda hozzájuk:
- Mit hozhatok?
Tyler Spirte-ot, Jason, Dustin és Will Cola-t, Ben és Josh pedig vizet kértek. Andrew szintén csak vizet ivott. Ebédre a shéf ajánlatát rendelték és Andrew külön megkérte a pincérnőt, hogy a felesége maga hozza ki az övét. A pincérnő tudta, hogy kicsoda ő, ezért boldogan megrázta a fejét.
- Azt mondják ez a hely a világranglistán az első 3 között van. - nézett körbe Dustin - és hogy világszerte több étterme is van a tulajnak - majd Andrew-ra nézett.
- Gyakran eszel itt? - érdeklődött Jason.
- Csak néha, ha úgy érzem most már tényleg kell egy kis pihenő. Így együtt tudok enni a feleségemmel.
- Itt dolgozik a nejed? - Will meglepődött.
- Az egész étterem az övé és ő a shéf is.
- Gratulálunk a sikereihez! - jegyezte meg édesen Jason.
- Miért nem említetted még soha? - kérdezte Dustin.
- Mert nem a ti dolgotok. - ivott egy-két kortyot. - Ami viszont azt illeti, mielőtt találkoztunk hívott a szállodátok.
A fiúk, mint a kis angyalok rögtön elkapták a tekintetüket. Egymáséval sem álltak le, mindenki egy tárgyat bámult. Tudták miről van szó. Andrew elnevette magát, a fiúk pedig mosolyogtak.



Az órák után Brittany elbúcsúzott a barátitól és elmondta, hogy mikorra jöhetnek. Amy is elköszönt és a folyosón találkozott testvérével. A kocsihoz mentek és útközben felvették Nathant.
- Mi újság, öcskös? - kérdezte Britt az anyósülésről.
- Tudod meséltem múlthéten arról a Daren gyerekről...
- Igen, az új fiú, aki máris bandavezér lett és mindig csak a baj van vele, megint mit csinált?
- Belém kötött.
- Am! Állj meg! - hátrafordult öcséhez. -Visszamegyek, beszélek vele!
- Ne! - tiltakozott, még a tenyerét is kitartotta maga elé. - Majd én elintézem. Engem nem ijeszt meg az a srác. Azt hiszi olyan jól kosarazik, hogy ő lehet a csapatkapitány... - grimaszolt és az ablak felé fordult, még a hangját is elváltoztatta.
- És jó a srác?
- Tud kosarazni, de nem olyan jó mint én. Még csak a közelemben sincs a srácok szerint. - majd ismét nővérére nézett. - Szerintem se. - mosolygott elégedetten.
Mikor hazaértek, mindenki felment, hogy átöltözzön. Mikor ez sikerült, lementek. Brittany a konyház készítette elő, Nathan kosarazni ment a kertbe, Amy pedig kirontott az ajtón. Brittany csak egy ajtócsapást hallott, amikor Amy elhagyta a házat. Sejtette hová ment, de nem igazán érdekelte. Inkább a saját dolgával foglalkozott.

Az étteremben a fiúk még mindig szótlanok voltak és úgy csináltak, mintha az étterem nézegetés közben meg sem hallották volna, amit a menedzserük mondott.
- Komolyan ezt akarjátok csinálni, fiúk?
Josh válaszolt volna, amikor egy lány rontott be előkelően az étterembe. Egyenesen a konyhába. A fiúk tekintete rá szegeződött.
- Srácok! Azt mondták, hogy a foglalást még végig teljesítik, de miután szerda délután kiköltöztök már soha többet nem lakhattok ott. Ami probléma, hiszen itt lesz a képzésetek a télen és addig maradnotok kell. Januárban pedig újra visszajönni és egészen áprilisig maradni, mert utána újabb koncertek jönnek. A kérdés, tehát, hogy hol fogtok lakni?
A pincérnő kihozta az ételt és a srácok úgy érezték megmenekültek, egyenlőre. Majd a lány ismét feltűnt, édesanyjával. A fiúk újra őket nézték.
- Anya, kérlek!
- Nem írom alá!
- De miért nem?
- Óh, nem is tudom. Emlékszel a matek kettesre?
- De anya! Ez a világbajnokságra visz!
- Tudom kicsim, hogy ez a nagy álmod. - fogta meg mindkét kezével Amy arcát - De ha nem hozol legalább egy négyest, attól tartok le kell mondanod róla.
- De anyu!
- Jövőhéten úgyis írtok, nem? Ha legalább 4-es lesz, aláírom! - majd Costans a férje ebédjével a kezében elindult a banda felé. Amy pedig csalódottan sóhajtott egyet és elment. A fiúk tudták, hogy a felesége fogja majd kihozni Andrew ételét, de meglepődtek, mikor az a nő közeledett feléjük, aki a lány anyának szólított.
- Szóval, akkor ő... a lányod volt? - mutatott Will a lányra, miközben az kiment.
- Úgy tudtam csak egy fiad van. - jegyezte meg Benjamin.
- Nem, csak a mostoha lányom, bár úgy szeretem, mintha a sajátom lenne. Ő a nagyobbik, Amy.
- Szóval van még 1?
- Igen, Brittany, ő csak egy évvel fiatalabb Amy-nél. Meg van egy kis srác is, Nathan, ő pedig 13 éves lesz 2 hét múlva.
A fiúk összenéztek és mosolyogtak. Mindannyian egyre gondoltak.
- Fiúk! Eszetekbe se jusson! - Andrew is tudta. A fiúk elnevették magukat.
- Micsoda? - jött meg Costans.
A fiúk köhentettek egyet és mosolyogva néztek a nőre.
- Hello, Costans Benchley- Winslow.
- Neked Costans Benchley a feleséged? - kérdezte Dustin meglepődve.
Costans mosolygott, Andrew pedig elpirult, a többi fiú mind nevetett a kérdésen.
- Azta, Andy. Te nagyon király vagy! - mondta és kezet nyújtott Costans-nak. - Dustin Caldwell. örülök, hogy megismerhetem.
- Részemről a szerencse, Dustin.
A fiúk is sorra bemutatkoztak.
- William Lowell.
- Josh Goldwin.
- Benjamin Hollis.
- Tyler Hill.
- Jason Villegas.
Mindannyian kezet fogtak Costans-szal.
- Örülök, hogy végre megismertelek titeket fiúk, de sajnos vissza kell mennem dolgozni.
- Rendben, drágám.
Costans nyomott egy puszit férje szájára, majd azt mondta:
- Otthon találkozunk. - visszament a konyhába.
- Szóval srácok! Mi lesz a szállással?
- Nem hiszem, hogy csak egy szálloda van Chicago-ban! - jegyezte meg Will.
- Nem, de amikor választottunk 2 szállodát mondtatok, hogy megszálltok benne, az egyikből kitiltottak, a másikat pedig eladták és akik megvették lebontották. Szóval megérte? Remélem jó buli volt!
- Nem beszélhetnénk meg ezt evés után? - mosolygott Jason.
- Nem, mert akkor valamelyikőtök eljátssza, hogy sürgősen hívják a bandát valahová és elmentek. Tudom, mert én tanítottam. De attól még mindig nincs hol megszállnotok. Úgyhogy nincs megoldva a helyzet.
A srácok alázatosan lehajtották a fejüket.
- Tudjuk, Andy. - hajolt előre Josh és Ben.
- Teljesen igazad van. - mondta Ben.
- Megérdemeljük, hogy leszidj minket! - folytatta Josh.
- És nagyon sajnáljuk. - fejezte be Ben.
Ettől Andrew kicsit megkegyelmezőbb volt.
- Nem tudjuk átrakni valahová a tréninget? - hozta fel Will.
- Nem, itt vannak a legjobb tanárok, na meg New Yorkban. De te sem kérheted Andrew-t, hogy itt hagyja a családját. - mondta Tyler.
- Pláne azok után, amit eddig értünk tett. - Jason is csatlakozott.
- Akkor mi legyen, srácok? Hová megyünk? - érdeklődött Dustin.
- Inkább hálásnak kellene lennie a szállodának, hogy ott szálltunk meg. Mi vagyunk a legfelkapottabb tinibanda és nekik nagyon jó reklám, hogy ott szállunk meg. - mondta Will. A srácok egyet értettek, de tudták, hogy Andrew-nak van igaza.
- Majd én megoldom. - szólt Andrew. - Csak egyetek! És holnap fél 10-re gyertek próbára!

Miközben Amy hazafelé ment felhívta Brittanyt, aki éppen a csajokkal sütötte a sütiket és közben a Stupor of Boys legújabb számát hallgatták, a Blazing Dance-t. Igazán fülbemászó dal és mindegyikük tudta. Imádták a fiúkat és a számaikat. Poptól Rockon át minden félét játszottak. Csajok milliói őrültek meg értük. Köztük Amy, Brittany és a barátnőik is. A rockos számaikat sok fiú is nagyon bírta.
- Britt, igazad volt. A matek 2-es miatt nem írja alá.
- Én mondtam neked, Am. Javítanod kell.
- Azt mondta, hogyha jövőhéten megírom a dogát négyesre, akkor aláírja.
- És mikorra kell leadni a papírt?
- Szerda délutánig, pont a doga utáni napon. Nem is biztos, hogy kikapom addig.
- Az szívás.
- Kösz, Britt. Ezt én is tudom. Még Andrew-val sem tudtam beszélni. Egy csapat fiúval tárgyalt, bár annyira siettem, hogy azt sem tudom, kik voltak azok.
- Nézd, Am. Mit akarod mit tegyek? Tanulj! Maximum megkéred Mrs. Kesey-t hogy a tiédet előbb javítsa ki, vagy hívd be anyát, hogy beszéljen Mrs. Kesey-vel.
- Kérlek, próbáld meg meggyőzni anyát! Kérlek!
- Mondtam már, hogy nem. Különben is mikor lenne időm beszélni vele? Délelőtt suliban vagyunk, délután jön haza, akkor meg a sütit csinálja. Jövőhéten kedden és csütörtökön éjszakás, a többi nap pedig jönnek a csajok, hogy segítsenek.
- Kérlek, Britt. Nekem ez nagyon fontos.
- Na jó, meglátom mit tehetek. - forgatta a szemeit.
- Köszönöm, az adósod vagyok.

Este amikor Costans a híres előkelő süteményt csinálta, amivel bárkit bármire rávesz, Brittani sétált le a lépcsőről, hogy beszéljen az anyjával. Costans észrevette:
- Szia kicsim! Látom szépen feltakarítottatok. Csillog villog a konyha. De hol vannak a sütik? - nézett a lányára.
- A kerti kis konyhában.
- Mennyit csináltatok?
- Úgy körülbelül 1500-at, ha nem többet. Fáj is a kezem. Nem tudom, te hogy bírod egész nap.
- Én nem gyúrok sokat. Délelőtt nem sok desszertet szoktak kérni.
- Értem. Figyi, anyu.
- Hmmm?
- Amy mesélte, hogy nem engeded el az úszótáborba.
Costans erre abba hagyta a süti készítést és hátradőlt a konyhaasztalhoz támaszkodva, karba tette a kezét.
- Tudod, már kiskora óta úszik és mindig is ez volt az álma. Nem előlegeznéd meg ezt neki?
- Tudod, kislányom. A tanulás a legfontosabb. Nem várom el, hogy mindig ötöst hozzon, de jó lenne ha meglenne a négyes átlaga. És az iskola úgy tűnik egyetért velem ebben, ugyanis legalább hármasnak kell lennie, ahhoz, hogy ússzon vagy bárbit sportoljon. Ha megint hoz egy kettest matekból akkor kirakják a csapatból. Hidd el én is csak a javát akarom és azt, hogy kövesse az álmait, de ahhoz tanulni is kell. - majd újra elkezdte amit abbahagyott.
- Igazad van anya, de mi van ha nem kapja ki időben és jó lett neki a dogája, de te nem engedted el, ő pedig hiába tanult. Szerintem azt sosem fogja megbocsájtani.
- Először is: Nincs olyan, hogy felesleges tanulás! Másodszor pedig, majd én azt elintézem. De ha ennyire aggódsz a nővéredért, akkor segíthetnél neki tanulni.
- Ugyan már anya, csodákra én sem vagyok képes. - nevetett.
- Tudod mit? Segíteni fogsz a nővérednek! Ez az ára a sütiknek, amiket most csinálok. Nem ártana nektek egy kis csapatmunka.
- De anya!
- Nincs "de anya", Britt! Sikerülni fog! A hétvégén, ha tanultok, két jegyet tudsz vele javíttatni, nem?
- És mi lesz a kampánnyal?
- Mi hiányzik még?
- Mondjuk maga a beszéd!
- Ugyan már, Birtt! Ismerlek, az a beszéd már amikor jelentkeztél meg volt írva.
- De... ki kell javítani.
- Andrew átnézni és segít neked.
- De...
- De?
- Na jó, segítek neki! De cserébe a finomabbaknak kell lenniük, azoknak a sütiknek!
Felrohant és benyitott a testvéréhez:
- Holnap reggel ha 5-kor kelsz, akkor készülj el időben! Segítek tanulni! 6-kor itt leszek!
- Lehetne fél 7?
- Negyed 7! Ha azt mondod mindjárt jövök, itt hagylak és nem segítek többet!
- Rendben. Köszönöm Britt!
- Szívesen! Ne gépezz sokáig, aludd ki magad!

Miután Brittany felment Andrew is hazaért.
- Kicsim! Hazaértem!
- Itt az ideje, már fél 8 van. Hol voltál eddig? - ölelte meg Costans kedvesét óvatosan, hiszen tiszta liszt volt.
- Dolgoztam. A fiúkat kilakoltatják szerdán és nincs hol lakniuk a képzés idején, se a télin, se a tavaszin.
- Hogyhogy? Annyi szálloda van a városban!
- Igen, de az egyikből kilakoltatták őket. A másikat, amiben megszálltak volna lebontották. És nem sok szálloda vállal kiskorú hírességeket és van amelyiknek benne van a szabályzatában, hogy szülő nélkül nem szállhatnak meg 18 vagy 21 éven aluliak.
- Hmmm... Akkor mi lenne, ha itt laknának, velünk?

Ismertető - Szereplők

Ez a történet egy chicago-i hat tagú családról fog szólni.

Mikor a Stupor of Boys nevű fiúbandával megismerkedik a család, fenekestül felfordul az életük.



Nem lesz hiány szelemből, viccből és drámából sem. Remélem tetszeni fog.

Várható megjelenés: hamarosan